Dunai Attila

 1958. 09. 16-án délután kettő óra közelében látott meg engem a napvilág. Sokáig egy óbudai albérlet szekrényfiókjában növekedtem, legyünk őszinték, többnyire még  csak ösztönösen. Igazán gondolkozni 1976. február 06-án délelőtt 11 óra 27 perckor kezdtem, kötelező katonai szolgálatom megkezdésének második percében. Azóta töröm a fejem egy kérdésen. A kérdésre próbáltam már választ adni, mint középtávfutó atléta, aztán mint fegyőr (Madách Ember tragédiájának londoni színében mint statiszta), később mint színházi ügyelő és mint drámaíró, költő, valamint utcaszínházi bohóc, majd feltaláló, sportújságíró, játéktervező, és aztán mint drámapedagógus. Az utóbbi 10 évben pedig már csak mint szervezetfejlesztő tréner keresem, kutatom a válaszokat ugyanannál a cégnél, ugyanarra ez egyetlen kérdésre, amely egész egyszerűen  így hangzik: hogyan kell élni?